02/2.

                                                                   # Hope #

Miután teljesen kialudtam magam, és ettem is valamit, mintha ott felejtettem volna valamit Ashley-éknél, de nem emlékszem, hogy vittem volna valamit. Kerestem anyut, nem találtam, kerestem Alexet, ő sem ült ott a gép előtt. Hol a büdös francba vannak? Mindegy. Elleszek egyedül, végül is délután fél ötkor mit csináljak itthon, felhívtam Rebecát.
-Szia hova tűntél tegnap este? Kerestünk egy darabig, aztán felhívtuk anyudat, hátha ott vagy. És végül is hol voltál??
-Szia! Nyugi nem vesztem el csak majdnem elütöttek, de nem és megismertem valakit, akit talán ismersz...
-Te jó ég, de ki volt az? Mondd már el!
-Ashley Purdy.
-Mi van? Az az Ashley Purdy? A Black Veil Brides basszus gitárosa?
-Mindenki ismeri őket csak én nem? De amúgy igen ő volt és nála aludtam.
-Mi az, hogy nem ismered őket? Nem is ismerlek....Egész Los Angeles-ben ők a legjobb rock banda és másodszor mi az, hogy nála aludtál? Elvitt magához és történt valami köztetek? Megismerted legalább a többi banda tagot is?
-De hogy is! Te hülye vagy? Mondjuk ébredésnél nekem is ez futott át az agyamon, de nem szerencsére. Csak Jinxx-et nem ismerhettem meg, figyi, nyugi és amúgy nem tudod, hogy tegnap este volt nálam valami?
-Asszem' valami kis fekete táska.
-Ú basszus tényleg! Nem tudod, mi van Emily-vel tegnap nagyon gyorsan átpattant az Erikes témán?
-Nem, de nekem is elég gyanús volt a viselkedése és elég hamar lelépett tegnap este. Kémkedjek egy kicsit? Állítólag valami új munkahelyet talált és most ott van.
-Értem! Na jó nekem most sűrgősen telefonálnom kell, úgyhogy most lerakom oké, de majd még beszélünk!
-Oké, szia!- és letettük, kicsit elviselhetőbbé tettem a kinézetem, majd rácsörögtem Ashley-re (nem mintha látott volna telefonon keresztül, de mindegy). Három csörgés után fel is vette.
-Szia Hope! Andy vagyok!-olyan gyors volt, mintha vagy négy doboz energia italt ivott volna én még csak a levegőt vettem, hogy beleköszönjek, de megelőzött.
-Szia Ashley otthon van?
-Persze, mindjárt szólók neki-majd a háttérben hallottam, hogy Andy ordibál Ashley-nek - Ashley told ide a segged a csajod keres!- majd vissza a telefonba- Mindjárt jön.
-Andy ugye tudod, hogy hallottam... mindent.
-Uhh... sorry, de ez van mióta itt voltál és elvitt haza csak rólad beszél-majd recsegések sora, még utoljára hallottam Andy hangját-na szia jót beszélgettünk-és Ashley hangja jött a készülékembe.

-Szia! Itt vagyok. Ennyire hiányoztam?

- Haha, figyu lehet egy kérdésem?

-Persze.

-Véletlenül nem hagytam nálad semmit?

-Mondjuk egy kis tolltartó szerű izét? De, ha azt keresed. Elvigyem?

-Nem kell elmegyek csak mondd meg a címet.

-Oké-még nem nyomta ki a hívást és hallottam ahogy nekiesik Andynek, majd mosolyogva kinyomtam, bezártam a lakást, felpattantam a robogómra és kb. fél óra múlva már csengettem.

 Meglepetésemre Andy nyitott ajtót(kihitte volna), akinek az arcán és a testén fekete festék nyomok voltak festve és persze a bőr cuccok. Meglepően jól állt neki(mi nem?), gondolom valami fellépésre készültek.
-Szia Hope! Mizujs?
-Hello, esetleg zavarok?
-Szerintem nem, épp egy koncertre készülődünk, nem akarsz jönni te is?
-Hát nem is tudom... mikor kezdődne a koncert?
-Körülbelül olyan két és fél óra múlva. Na? Akkor jössz?
-Oké, de már most miért vagy fellépés cuccban, mert gondolom ez az.
-Igen ez az és azért, mert nem lesz időm 5 perc alatt elkészülni és elkésünk. Azt meg nem szeretném.
-Aha értem. De akkor majd haza kell ugranom nekem is átöltözni.
-Oké.
-Ashley?
-Szerintem felmehetsz hozzá-majd elállt az ajtóból, hogy bejussak a házba. Mindenki a nappaliban "sertepertélt" odanyomtam nekik egy sziasztok-ot és felmentem az ismerős szoba felé. Először megálltam az ajtó előtt, mert hallottam, hogy gitározik, nagyon szépen, mondjuk, hogy lehet csúnyán gitározni? Ahogy én gitároznék azt nem lehetne besorolni sehová.

Bekopogtam, mert hallottam ahogy halkul a zene, választ nem kaptam ezért szépen lassan benyitottam Ash az ajtóval szemben ült az ágyon ölében a gitárral, s mikor meglátott egy írtó cuki mosolyt villantott nekem.
-Szia! A tolltartó szerű izéért jöttél?
-Szia, igen a tolltartó szertű izéért jöttem és te, hogy-hogy nem készülődsz a koncertre?-majd felállt és ide hozta nekem.
-Még sok időm van, addig is minek?
-Értem és köszönöm, amúgy mizu?
-Örülök, hogy itt vagy,és remélem eljössz a koncertre.
-Persze, Andy már tájékoztatott.
-Rendben. És a turnéról is tájékoztatott?
-Milyen turnéról?
-A Warped Tour. Szeretném, ha te is jönnél velünk, de csak ha te is szeretnéd, nem erőltetem.
-És mikor lenne?
-Hétfőn kezdődne és három hónap lenne az egész. Na! Gyere légyszi, tök jó lesz.
-De miért akarod annyira, hogy menjek?
-Mert szeretnélek jobban megismerni és ehhez az kell, hogy velem gyere. De csak ha te is szeretnéd!
-Oké, persze veletek megyek, csak fel kell mondanom és szépen be kell adagolnom anyámnak az egészet.
-Rendben, de ha segítség kell anyud befűzésében, csak szólj!
-Oké, köszi, de most ha nem baj elmegyek haza, átöltözöm, megbeszélem anyuval a koncertet és vissza jövök. A turnét meg majd holnap mondom neki.
-Oké, elvigyelek?
-Nem kell kösz, motorral vagyok.
-Motorral?-leesett az álla-Milyen fajta? És mióta motorozol?
-Ne lepődj meg lassan 1 és fél éve, és egy fekete Aprilla Sr 50 robogóval nyomatom.
-Hű te nagyon kemény csaj lehetsz.-jegyezte meg cinikusan.
-Nem mindenki lehet rocksztár, mint te! De majd megtudod milyen "kemény csaj" vagyok, csak legyél sötétben.-azzal sarkon fordultam és elindultam lefelé.
-Figyi, ha az kell, hogy sötét legyen, megoldható és akkor megmutathatod, milyen kemény vagy.-és egy perverz mosolyt dobott nekem.
-Nem arra gondoltam, de majd tapasztalod úgyis amiről én beszélek, ne félj!- a mosolyt rögtön lehervasztottam a cuki pofijáról és kiléptem az ajtón.


Nem szeretek "történeten keresztül" üzengetni, de most muszáj lesz. Szóval rengeteg időt töltök a részek megformálásával/írásával és nem tudom, hogy tetszik- e nektek a sztori, ezért kérek mindenkit (aki ide benéz és/vagy elolvasta), hogy valamilyen körülmények között jelezze nekem, mert így nem nagyon veszem észre a mozgolódást. Úgyhogy pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, vagy bármi. Nagyon sokat jelentene nekem, hogy tudjam, hogy van-e akit egyeltalán érdekel-e és érdemes-e folytatnom az egészet, mert ha nem kapok valamilyen érdeklődést a blog iránt egyszerűen abbahagyom. Köszöntem ezt a szösszenetnyi figyelmet további szép napot!
                                      /Dominika/