Különleges rész!

                 #Andy#
Amint végeztünk a vacsorával bementem a szobámba, hogy vízszintesbe helyezzem magam, de hallom Hope nevetését, majd Ashley-ét is. Próbáltam elaludni, de nem ment. Hope-ra gondoltam, nem tudom miért, nekem ott van Juliet, akit szeretek, de most, hogy a képbe jött, mindent felkavart. A főzés során több "vágyat" is felkeltett bennem, nem tudom, hogy miért. Mintha az egyik szívem csücske az övé lenne és egyre jobban tolakodna mélyebbre. Azt is észrevettem rajt, hogy tetszek neki, mint pasi. Mondjuk kinek nem tetszek? Ez nagyon egoistán hangzott, ez nem te vagy Andy!  Az más kérdés, hogy az Army lányok nagy része értem van oda és olyan, mintha csak én lennék a bandában. Pedig nem! Mi együtt vagyunk a Black Veil Brides! S nem külön-külön! Remélem ezt a rajongók is tudják, s akire még felfigyelnek az Ashley. Mondjuk amit néha amit leművel a színpadon, nem is csodálom. De hát ő Ashley, mit várunk tőle? CC-re is nagyon kevesen figyelnek, Jake-re és Jinxx-re meg pláne! De lehet az is közre játszik benne, hogy feleségük van, vagy nem tudom. De nem is érdekel. Hallottam, ahogy valaki pakol és lekapcsolja a lámpát, majd a lépcső nyikorgását, az ajtó zárását, s a házra csend ül. Felültem az ágyon, majd felálltam és kimentem a szobámból nyíló kis teraszra, s rágyújtottam. Tudom rossz szokásom ez, de már megszoktam. Ez olyan mint a drog, ha egyszer elkezded, rabul ejt, s nem hagy menekülni akár mennyire is szeretnéd. Ismét Hope jutott eszembe. Miért nem hagy békén ez a gondolat, Hope? Miért pont Hope? Juliet miért nem jut eszembe elalvás előtt? Nem tudok magamon kiigazodni. Elszívtam a mérgem, majd elnyomtam és otthagytam. Vissza léptem a saját lakomba és az órámra pillantottam, ami az éjjeli szekrényen világított. Negyed kettő. Remek! Most már muszáj lesz elaludnom, vagy megint a buszban, mint tavaly. Ismét lefeküdtem és lehunytam a szemem, s hirtelen egy érzés hasított belém: Szerelmes vagyok Hope-ba!
-Mi van? Az nem lehet! Ne légy hülye bazd meg!-gondoltam, majd hirtelen felültem az ágyon és fel pofoztam magam, nagyot csattant, sőt túl nagyot, azt hittem, hogy fel ébresztek mindenkit- Meg érdemelted hülye gyerek! Nem veheted el őt is Ashley-től, most már ő is megérdemli a szerelmet, ne légy önző! Az eddigi barátnőjük is mind nálad végezték! Nem teheted ezt vele, hiszen a legjobb barátod! És mennyiszer megbocsájtott neked!- csak úgy vízhangoztak a fejemben a saját gondolataim, bűn tudatot keltettek bennem és sorban adták a fájdalmasabbnál fájdalmasabb pofonokat. Megpróbáltam megoldást keresni a saját problémámra. Arra jutottam hosszú percek alatt, hogy megtartom magamnak, senkinek sem árulom el. Soha! Majd a szemhéjam leragadt és végre elaludtam.


Itt a meglepetésem második, egyben utolsó része. Ezt a részt nem szándékozom folytatni, max akkor ha nagyobb létszámban lesztek (most is sokan vagytok, de én olyan 20 körülire gondoltam). Remélem tetszett ez a rész pipáljatok, komizzatok. További szép napot/estét/ vagy mást.