00.Bemutatkozás, avagy Prológus

 Nevem Hope és 21 éves vagyok Los Angeles-ben élek a szüleimmel, jelenleg pincérként dolgozom, de szeretnék tovább terjeszkedni a rajz tudásommal és fotóimmal, bár nem hiszem, hogy bárki is "felfedezne". Van egy barátom Erik lassan 2 éve boldogítjuk egymást, a bátyám Alex, ő 2 évvel idősebb nálam, de ez nem mindig látszik. Imádom a rockot, van egy piercingem és 3 tetoválásom mindegyiket imádom és szeretnék többet csak nem tudom mi legyen az.

Lejárt a műszakom és így végre hazamehettem. Felültem a robogómra és GO haza! Annak ellenére, hogy pincérként dolgozom nem ettem semmit, de ez állítólag meg is látszik rajtam, de szerintem még feleslegem is van... Beálltam a garázsba és berobogtam a házba. Csak én tudok az egész családból úgy bejönni ezen az ajtón, mint egy állat.
-Megjöttem!!
-Hallom-mondta anyu a konyhából. Majd bementem hozzá, hogy köszöntsem. Szépen lassan settenkedtem nehogy meghallja, hogy közelítek.
-Meg ne próbáld még egyszer! Múltkor is majdnem a szívbajt hoztad rám.-lebuktam, így szépen ráérősre vettem a formát úgy cammogtam be.-Íjesztgesd a bátyád, most úgyis zenét hallgat. Márvagy fél órája beszélek hozzá,de nem válaszol.- egy mini sátáni kacajt hagytam magam után a konyhában. Megközelítettem a célpont szobáját ami a földszinten van. Résnyire nyitottam csak az ajtót, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg zenét hallgat. Szerencsémre a fejhallgató volt a fején, de még így is hallotam a zenét és háttal az ajtónak ült és gépezett. Kész főnyeremény a tökéletes mutatványhoz. Szépen lassan meg közelítettem hátúlról, és kicsit húztam az agyát, belesuttogtam a nyakába és körülötte kavartam a levegőt a sötét szobában. Kicsit minta megíjedt volna. Leguggoltam a széke mögé, hogy ne látszódjak, mert tudtam, hogy mi fog következni. Úgy is történt. Elszakította tekintetét a monitorról és a fejest is lerántotta magáról ugyan a zene még ment. Tekintete vissza vándorolt a képernyőre, de a fejhallgatót már nem tette vissza a fejére. Itt volt az idő... Szép lassan felálltam és a nyakánál fogva hátrarántottam. Úgy megíjedt, hogy enyhe ordítás hagyta el a száját. Erre elröhögtem magam és eleresztettem.
-Te normális vagy?!? Azt hittem, hogy valami kibaszott szellem vagy! Ezt még vissza kapod ne aggódj!-még mindig nevettem és hirtelen nagy hideg kezei a derekamon kötött ki. Az ágyra dobott és azonnal támadásba lendült. Elkezdett csikizni, pedig tudja, hogy utálom és nem akarta abbahagyni. Már a könnyem is kicsordult a sok nevetéstől, de még mindig nem engedett.
-Alex h-hagyd abba! L-légysziii!-kérleltem nevetve, csikizése már-már fájdalmassá vált. Ekkor engedett el végre és én ezt nagy sóhajjal köszöntem meg neki, míg a könnyeimet törölgettem egy puszit nyomtam az arcára bocsánatkérés jeléül.
-Hope! Nyiss ajtót valaki kopogott.-ordított anyu a konyhából.
-Oké megyek!- és már nyitottam az ajtót- Erik!-és egy csókkal köszöntöttem, majd a nyakába ugrottam-Gyere!
-Csókolom, helló!
-Mondtam már, hogy tegezz! Nem vagyok annyira öreg!-jött ki Alex a szobájából röhögve, majd kezet fogott Erikkel. Mi is nagy nevetésben kötöttünk ki. A kezénél fogva vezettem fel a szobámba, hogy végre kettesben lehessünk. Leültettem az ágyra és elfektettem, majd ráugrottam.
-Mi az valami baj van??-láttam rajta, hogy valami nem oké.
-Kirúgtak a munkahelyemről, mert előbb eljöttem hozzád.
-Biztos visszavesznek majd, ha nem csinálsz balhét.-közben enyhe csókokat leheltem ajkaira.
-De te ezt nem érted én szerettem.. ott.. dolgozni és nem keveset fizettek.
-Te most engem hibáztatsz, mert kirúgtak?!-eszembe jutott, hogy mesélt valami új csajról akit nemrég vettek fel- Ugye nem léptél félre valami csajjal?? Ugye nem??-lesütötte szemeit.
-Sajnálom...
-Ezt nem hiszem el! Miért?-néztem mélyen a szemébe-Nem voltam túl jó? Meguntál vagy mi??
-Sajnálom...
-Kurva sokra megyek a sajnálatoddal-háborodtam fel, már nagyon a sírás határán álltam, de nem adom meg neki ezt az "örömöt"-Takarodj innen! És ne keress, ne hívj soha többet!- és a pólójánál foga rángattam lefelé egészen a küszöb másik oldaláig. Majd bebasztam az ajtót előtte és felrohantam a szobámba. A földre rogytam és nem bírtam tovább... Már vagy kifogyasztottam két százas zsepi csomagot. Ekkor elhatároztam magam, hogy nem költök több pénzt zsebkendőre, majd lementem a konyhába valami elemózsiáért, hogy ne haljak éhen. Anyu és Alex nem kérdezett semmit. Jobb volt ez így.