04.

Helló! Meghoztam a kövi részt, aminek lesz másik része is. Akit érdekel ezt a zenét hallgattam , miközben írtam. (Bocsi a mennyiségért, de nem akartam "belerondítani" a sok ökörséggel amit szántam :) )

                                                       #Hope
Reggel Ashley mellkasán ébredtem és lábaim az övé köré fonódtak. Hallottam szíve monoton dübörgését. Mellkasa megnyugtatóan mozgott fel, s le. Majd eközben különös érzés fogott el; meleg, megnyugtató érzés, amit Erikkel nem éltem át. Nem tudom miért? Az első évben nagyon boldogok voltunk, nagyon szoros volt a kötelék köztünk. Emlékszem arra a napra, amikor megismerkedtünk, ez még anno gimibe volt. Tizenegyedik elején jött a sulinkba. A ribancok totál be voltak zsongva, hogy új srác, új játékszer, kellék a  18+-as játékukba. De ő nem, nem ment bele. Akkoriban, kis "strébernek" számítottam, szemüveges voltam, mindenhova könyvekkel jártam, mindig olvastam valamit... persze, az ilyeneket természetesen senki nem vette észre, engem se.  De ő odajött és bemutatkozott, majd beszélgettünk, s elment. Nem nagyon voltak barátaim, kivéve egyet; Rebecát, ő mindig mindenben mellettem volt, ha sírtam, ha nevettem... Az új fiú beilleszkedett... a barátnőit sorban válogatta, nem volt meg egy barátnője 2 hétnél tovább... Tizenkettedik év eleje, a szemüvegen lekerült és az eddigi deszka alakom is eltűnt, a hajam élénkebb lett, és jobb stílusom. Még mindig nem keltettem fel a figyelmét, én mindig többet akartam mutatni Neki, de Becca mindig azt hajtogatta: "Hagyd... Nem éri meg!" De én mentem a saját fejem után. Sikeresen leéritségiztünk és mindenki tovább állt. Elmúlt az első év, én letettem a jogsit motorra és dolgozni mentem. Egy nap, ismeretlen szám hívott fel munka közben; Ő volt az! Megkért, hogy találkozzunk, péntek este értem jön. Én persze belementem. Elérkezett a várva várt péntek. Este a házunk előtt parkolt egy sötét szürke BMW, majd elvitt vacsorázni, s a találkozgatások egyre sűrűbben jöttek, majd járni kezdtünk. Ő volt az eddigi legkomolyabb kapcsolatom, mondjuk egyeltalán nem volt az kapcsolat, amikor még általánosban, hülyítésből elkezdtünk "járni" az egyik osztálytársammal, ez a "kapcsolat" mindössze öt napos volt.-az emlékek, amik egyre jobban jönnek felfele, mosolyra húzták szám- Ahogy telt az idő többet megtudtam Erikről, azt is, hogy már régebb óta tetszem neki, csak nem vettem a jeleit, amiket felém próbált sugározni, mert mindig a könyveket bújtam. Elcsattant az első csók, majd pár hónappal később az a bizonyos dolog is. S ahogy szépen lassan teltek a hónapok, egyre jobban távolodtunk el egymástól, egyre többet veszekedtünk... És itt vagyok most...

Egy rocksztár mellkasán fekszem és az exemen gondolkodom.- szememből az arcom végig szántva elér Ash bőrére az az egyetlen csepp, amit Erik miatt ejtettem végleg, utoljára. Majd ismét lehunytam a szemem és mély levegőt szívtam- Ash egy csodálatos srác, már amennyit eddig megismertem belőle. Egy kicsit perverz, őszínte srác, aki bejön nekem, s mellette eltudnám képzelni az életem, akár anyaként is. Ashley egy szeretetre méltó ember, elképzeltem, hogy boldogan élünk egy házban és a fiával focizik az udvaron. Vagy esetleg a lánya kezét fogja és sétálnak a tenger parton és beszélgetnek. El tudom képzelni, hogy mellette öregedjek meg, vele nevelem fel a gyerekeket, s gondoskodó apuka lenne belőle. Akármennyire is rocker és kemény kivűről,de belül egy nyugodt, érzelmes, szerető ember lakozik, akár mennyire is próbálja leplezni. Láttam amikor a koncertre mentünk a szemében a szomorúságot, magányt, amikor körül van véve szerelmesekkel. Bántja, hogy ő neki nincs olyan akit ennyire szerethet. De mikor ott vagyok mellette, akkor megváltozik. Boldogabb lesz, s csillognak a szemei, mikor meglát.-ismét lehunytam a szemem...